Valtozo torveny oktober 1-tol

A lenyeg, hogy oktober 1-tol valtozik a torveny, amint a lenti linkre kattintva latni lehet.

http://www.legalis.ro/wp-content/uploads/2012/07/legea_192_2006_privind_organizarea_profesiei_de_mediator_forma_consolidata_apliacabila_din_1_octombrie_2012.pdf

U.I.

Ujratelepitettek a gepemet, es nincs rajta magyar karakter, ami elegge bosszant, de remelem nemsokara megoldodik ez is, es akkor jon a magyarazat. Mi valtozik, mire erdemes odafigyelni.

 

Kategória: Bemutatkozás | Megjegyzés hozzáfűzése

Én és a mediáció IV.

2009- hát igen, összeültünk, ismerkedtünk, láttuk egymást Bukarestben, aztán mindenki hazament . Állítólag dolgozni. Én is.Az engedélyem rendben volt, az irodám is, a bíróság épületében , jegyzőknél kitettem a felhívást, miszerint elkezdődött a tevékenység itt nálunk is.

És vártam…és vártam…telt múlt az idő, az első ügyfelek pedig meg is jelentek.Boldog voltam, lelkesen küldtem a meghívókat, és bizakodóan néztem előre. Mint mindig.Az első igazi mediálásom előtt három napig nem tudtam rendesen aludni az izgalomtól…

Aztán egyszer csak 2010 lett. Habár tudtam, hogy ugyancsak 2008-tól ,már volt  egy mediátor kollega is, – ketten az egész megyében – , csak 2010-ben kerestem meg,és vele többször  beszélgettünk a mediáció jövőjéről,(egy nagyon ügyes fiatalember)a lehetőségekről.

Már nem voltam egyedül, és jó volt együtt tervezni, gondolkodni. Mindenképpen egy szakmai egyesületben kellett gondolkodjunk, hogy jobban tudjuk érvényesíteni és állást foglalni a szakma mellett. Ehez viszont min. 3 személy kellett volna.Mi voltunk ketten. Igaz, hogy én már tagja voltam egy ilyen jellegű szakmai egyesületnek, még 2009-ből, de ők az ország másik végében voltak, és nehéz volt együtt dolgozni.

2010-eltelt ilyenformán, én dolgozgattam, örültem minden érdeklődőnek, (most is)akinek a mediációról beszélhettem.Voltak sikerek, megoldódtak vállások, gyerekelhelyezések, testvérek közti hagyaték-viták, cégtársak közti viták, adósságok…

Sajnos azt tapasztaltam mégis, hogy az emberek  nem jutottak kellő időben az információhoz, hogy van egy ilyen lehetőség is. Mindha azoknak, akiknek a bajokat orvosolniuk  kellett volna, inkább szerették betegen hagyni őket…megjelent egy riport is az egyik hetilapban rólam, mármint a mediálásról, de kevés, tudom hogy kevés volt.

2011 elején végre már 5 -re nőtt a mediátorok száma, így meg is alapítottuk az egyesületet.Én a titkári tisztséget vállaltam. Egyelőre óvatosan haladunk, reklámanyagot terveztünk-mert hogy a mai világban mindent reklámozni kell – szórólapokat, naptárt.( ide is felteszem, az ötlet az enyém,ami a tervet, formát illeti, egész jó lett, nem?)Találkozunk minden hónapban, a számunk is nőtt, most már 15 -ön vagyunk. Mindenki odateszi magát.

Honlapunk is van  www.mediereharghita.ro

És hogy most, 2012 február elején mi is van?

Nagy reményekkel és lendülettel indulok ennek az évnek. Is.Mind megannyi sokszor az új éveknek. A tetteknek kell majd  igazolniuk engem.A tetteknek pedig itt is nyomait találják, kedves olvasóim.

Ígérem, nem leszek lanyha, mint az elmúlt hónapokban, és rendszeresen jelentkezni fogok.

És itt van a 

Kategória: Bemutatkozás | Megjegyzés hozzáfűzése

Én és a mediáció III. rész

2007 év vége fele megjelent a várva-várt hír a craiovai Központ honlapján, miszerint 2008 januárjában megkezdődnek a mediátor-képzések.Hű-ha. Végre.

TELEFONÁLÁS. BEJELENTKEZÉS. PROGRAMÁLÁS . MINDJÁRT AZ ELSŐ INDULÓ KURZUSRA 2008 JANUÁR KÖZEPÉN..( jajnaaa, csak nehogy lemaradjak…)

Soha életembe nem voltam Craiován, a tévében akkortájt  bandaharcokról lehettett arrafele hallani, de engem az sem érdekelt volna ha Sri Lankára kell menjek képzésre( javában dúlt még a polgárháború)csak mehessek.Csak már kezdhessem.

A családom nagyon pozitívan állt mellém, ez annyira jó volt…Mindannyiuknak nagyon hálás vagyok, rengeteget segítettek .A lányaim, akkor 8 és 12 évesek, teljes odadaással támogattak, a párom  bevállalta az ellátásukat, anyósom és édesanyám a főzést,sőt a párom egy munkatársának épp Craiován élt  barátja, így  a craiovai szállásomat is megoldották helyettem. Minden úgy alakult, hogy szilárdan meg voltam győződve, ebből csak jó lehet.Mindha a Mindenség összefogott volna, hogy támogasson. (Ritka pillanatai az életemnek,amikor így éreztem még magam. De így van jól . Ettől lesz ,maradandó, értékes, dédelgetni való emlék.) 

Hideg januári napon érkeztünk Craiovára, a köd lelógott az aszfaltig, 10 métert se lehetett látni.Na, mindegy,kit érdekelt ? már első nap el voltam ragadtatva a tananyagtól, a tanárainktól. Hihetelenűl sok jóindulatú emberrel találkoztam, a taxistól a kollegákik, bolti eladókig, a szállásadóm…szóval mindenki.Egyedüli magyarként  már az első napokban elfogadtak, segítettek, teljes csapatmunka folyt. 

Tanáraim, alapszakmájuk szerint ügyvédek, amerikai tanároktól tanultak. (Nem azért írom mert nagy amerikai stílus-pártoló lennék, de tényleg nagyon praktikus és gyakorlatias volt a képzés). Intenziv,  több mint 80% -ban gyakorlatból állt, élesben tanultunk. Szerintem ez a leghatásosabb módszer a tanuláshoz , ezt hiányoltam például az egyetemi évek alatt.Persze, kell az elmélet, de ha gyakorlatban nem tudsz mit kezdeni egy helyzettel, akkor elég keserves. Megtanulni pedig csak úgy lehet, ha dolgozik az ember. Ez tény.

Bennem végig ujjongás, rajongás volt a szakma iránt.Tudtam, tényleg ez az, amit csinálni akarok.(Mint mikor meglátsz valakit, és tudod, hogy ő a  nagy Ő…de tényleg.)Teljesen passzolt az egyéniségemhez.Hosszasan sorolhatnám a pozitív jelzőket.(több mediátor kollegával beszélgettem, és mindegyiket megfogta,  hogy közel tudnak kerülni az emberekhez, és úgy segíteni, hogy végül mindenki elégedett az eredménnyel.)

Mikor hazajöttem, húztam volna a hajától fogva is az időt. A tenni akarás, minél hamarabb, türelmetlené tett.Annyira lassan telt az idő, amíg értesítettek, hogy a véglegesítő vizsgát letehetjük Bukarestbe, az egész folyamat, amíg a kezembe kaptam a diplomámat, az engedélyt, lassan eltelt a 2008-as év is.Sőt már  2009-es évet írtunk.

Bukarestben az új Mediációs Vezető Tanács megalakulása, és egy országos Konferencia kezdődött.

A csatolt képet egy váradi kollega készítette,  ahogy megilletődve állok a bejárat mellett, a kezdésre várva.

Kategória: Én és a mediáció | Megjegyzés hozzáfűzése

Cégtársak közti vita

A történet

M.  társtulajdonosként   került konfliktusban cégpartnerével, aki  kilépni készült a több év alatt közösen felépitett cégből. Már hónapok óta húzodott köztük az egyezkedés, lassan  vitává fajulva,mert  a kilépni készülő társ – B. – a cégrészét -M. szerint- válságidőhöz mérten  aránytalanul magas árra értékelte. Egyfajta sakk-matt felállásban kerültek, a kilépő társ ugyanis nemcsak csendestárs , hanem évek óta kinevezett cégvezető is volt, így a vállalkozás gazdasági élete is teljesen lebénult. B. nem volt hajlandó aláírni semmilyen cégaktát, amig nem kapja meg az álltala kért összeget. A sok herce-hurca alatt  a könyvelési kimutatások, nyilatkozatok letevési határideje  lejártak, a cég üzlettársai nehezteltek a kifizetések elmaradásai miatt, akadozott a fizetések, adók utalása is.  Kellemetlen volt folyton magyarázkodni, újabb és újabb időpontokra kitolni az igérgetéseket a régi , de már kétkedő, bizonytalan alkalmazottaknak, akik már a cég teljes felszámolásától rettegtek.

Az  eljárás 

Mivel a fenti eset egy tipikus gazdasági mediáció tárgya, M. kérésére elindíthattam  a mediációs tárgyalás folyamatát.Elsősorban a  meghívót  küldtem el, (minden esetben ez az eljárás,  lásd a 192/2006-os Mediálási Törvény,43-44-es cikkelyét ) amely tartalmaz egy rövid leírást a mediálásról, a megkereső személy adatait, a konfliktus tárgyát, az én elérhetőségeimet, és egy  javasolt időpontot az előzetes megbeszélésre.(mindezt azért írom ilyen alaposan, hogy mindenki, aki nem ismeri az eljárást, minél pontosabb képet kaphasson az egész folyamatról, ugyanakkor egy nagyon kedves barátnőm kérésének is eleget téve- neki külön köszönöm az észrevételeit)

Meghívásomat B elfogadta. A tulajdonképpeni mediációs  tárgyalás megkezdése előtt mindkét résztvevőt egyformán tájékoztattam a mediálásról, illetve minden erre irányuló kérdésükre válaszoltam. Így minden információ birtokában felelősséggel dönthettek a mediálási szerződés aláirásáról.(A szerződés minden esetben tartalmazza a megbízatás tárgyát, illetve a fizetés módját, összegét, valamint egy titoktartási kötelezettséget, amelyet minden résztvevő fél aláír. Ha ügyvéd is jelen van, akkor ő is, illetve ha más személyek, akik valamelyik fél meghívására vannak jelen.)

Engem , mint mediátort, teljes titoktartás kötelez  a felek személye,  valamint a megegyezés tartalmának a megtartására.(természetesen maga a konfliktus tárgya, és a megállapodás kimenetelének rövid ismertetése  felhasználható esettanulmányként, statisztikák készitésére.Kötelező is a Mediátori Tanácsnak évente leküldeni az adatokat, rendszerezni, nyilvántartást vezetni az esetekről)A többi résztvevő, saját döntése alapján hozza  nyilvánosságra, vagy  nem, az ügyet.

 Következő lépés a személyes beszélgetés, minkét féllel külön -külön.Ennek a beszélgetésnek információgyüjtés a célja, valamint a személyes kapcsolat, kölcsönös bizalmi légkör kialakitása. Ilyenkor  megismerem az álláspontokat, az egyéni érdekeket  és körvonalazódhat egy közös cél is. Megismerve az ügy mindkét szereplőjének álláspontját, segíteni tudtam megtalálni a közös érdekeket, ezálltal megfogalmazni a problémákat, és közösen megtalálni  a minkét fél számára  legelőnyösebb megoldást.

Az ok

Minden konfliktusnak a hátterében áll egy olyan ok, amit sokszor nem tudatosan, de takargatunk, titkolunk.Szégyenérzet, bízalmatlanság, félelmek kisértenek, ezekkel szembenézni sokszor nagyon nehéz.Nagyon sok ember a hallgatás, az elfordulás, az elhidegülés magányában menekül, de ezek sem oldják meg a problémát. Mások panaszkodnak  fűnek-fának, megkeseredett  emberekké is vállhatnak.Álltalában olyan személyek társaságát keresik, akik nekik adnak igazat, vigasztalnak, velük együtt szidják az épp aktuális hibást.

 B. betegsége miatt volt kénytelen kilépni a cégből, hiszen rengeteg időt kellet korházban töktenie, és  a kezelések is sokba kerültek, így arra az összegre amit kért, nagy szüksége volt.Ráadásul még önmagában sem tudta feldolgozni a történteket, hogy egyik napról a másikra munkaképtelenné vált, ettél mogorva és magábafordultá vált. Úgy gondolta, mindenki őt sajnálja, ezt pedig nem tudta elviselni.Nem tudott még a közeli családtagokkal sem beszélni nyomasztó érzéseiről, sőt még ő bíztatta, bátoritotta a feleségét is.A jelentős jövedelemforrástól való leszakadás a családi kasszát is érzékenyen érintette, gyermekeik pedig még iskoláskorúak, támogatásra szorultak.

M. elvárta volna, hogy B. a támogatását, tanácsát és segítségét kérje .Sajnálta üzlettársát, segíteni szeretett volna, de B. mogorva elutastása idővel csak felbosszantotta. Nem értette  makacs hallgatásban burkolózott partnerét, később pedig már  rosszindulattal, irigységgel vádolta. Néha  baráti társaságban is kiteregette problémáit, B.-t okolva, hogy ki akarja forgatni mindenéből, ellehetetlenitve a cég további helyzetét a piacon.Azt hangoztatta, hogy igazán segíteni akart,  de ugyan annyit fizetni  nem fog. Ráadásul   a kért összeg sem  állt rendelkezésére,  mégis  legjobban a megromlott viszonyt fájlalta, hiszen sok-sok éven keresztül együtt dolgoztak B-vel, harcoltak a cégért, most pedig már legalább udvariasan beszélgetni sem tudtak . 

Lehetőségek

A feleknek három lehetőség közül kellett választani: a békés megegyezés maguk között, a mediáció vagy a bírósági eljárás.

A békés megegyezést próbálták,sajnos próbálgatták néhány hónapig, de minden esetben az lett a vége hogy régi sérelmek,soha  ki nem mondott kritikák hangoztak el, végül már kerülték egymást, barátokon keresztül, rég elferdített megfogalmazásban üzengettek egymásnak.Nemcsak megoldás nem született, de a személyes kapcsolat is teljesen ellehetetlenedett, további terheket rakva minkettőjük vállára.

A bírósági eljárás  ügyében tanácsadásra már jártak mindketten külön-külön szakemberhez, aki elmondta, hogy  legkevesebb 1 évben telik, amig minden szakértői vélemény, felmérés, esetleges fellebezéseken túl lesznek, a költségek pedig messze felülmúltják az eredeti összeget.Sajnos, a cég hírnevét nem fogja öregbíteni jó értelemben a nyilvánosan kiteregetett szennyes, a volt üzlettársak pedig legjobb esetben is messze elkerülik majd egymást még az úton is…

A mediációs eljárás ezzel szemben  2-4  hét alatt lezajlik, költségei kb. 10 %-ban érik el a bírósági eljárás költségeit. A mediátor kordában tartja az indulatokat, diszkréten kezeli a problémákat,a  felekkel közösen megtalálja a mindkét fél álltal elfogadható megoldást, és nem utolsósorban a felek között megmarad a jó viszony, feloldódnak a feszültségek.

Végkifejlet

Tehát a mediálást választották. Igaz, hogy az indulás nagyon óvatos volt, de végül siker koronázta.

Az igazi időtálló megállapodás alapfetétele a kölcsönös jóindulat és akarat, amelyel a felek  a konfliktus megoldására törekszenek,  és nem annak elmélyítésére. Fontos, hogy elérjenek arra a pontra, amikor együtt a problémával , és nem  egymással szemben kerülnek.

A mediátor feladata tehát nem csak az, hogy megteremtse a megfelelő környezetet, hanem sokszor villámhárítóként müködik,miközben figyelmesen és teljes odafigyeléssel ,empátiával közeledik a felekhez, tudnia kell mikor kell beszélni, és mikor hallgatni, mikor kell kérdezni, és mikor összegezni a hallottakat.(De erről még fogok írni. )Itt csak annyit, hogy a megállapodás értelmében, M. erőfeszitést tett, és felét kifizette a kért összegnek,  B.  pedig elfogadta a fennmaradt összeg  részletfizetését.Ugyanakkor beleegyezett és aláírta   a hivatalos okiratokat, hogy a cég folytathassa mükődését, és így a hiányzó összeg  is reális időn belül kifizetésre kerüljön.

A volt cégtársak azóta is jó kapcsolatban vannak egymással,megmaradt a kölcsönös tisztelet, a vállalkozás pedig sikeresen él és virul.

 

Kategória: Esettanulmány | Megjegyzés hozzáfűzése

2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv célja a jogviták alternatív rendezéséhez való hozzáférés elősegítése és a jogviták egyezséggel történő rendezésének megkönnyítése azáltal, hogy ösztönzi a közvetítés igénybevételét, és biztosítja a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot.Ez az  irányelv Dánia kivételével az Európai Unió minden tagállamában alkalmazandó.

europai iranyelv

Kategória: Törvények | Megjegyzés hozzáfűzése

Én és a mediáció II.rész

Lassan telt az idő, legalábbis számomra , aki akkor még úgy gondoltam, a mediálás egyik napról a másikra működni fog, és dolgozhatok. Emlékszem, minden napomat azzal kezdtem, hogy a netten megnéztem, mi hír körülötte.Nagyon türelmetlen voltam- ma már, 5 év távlatából nézve akkori önmagamat,- mosolygok.Igaz, a mosolyom néha fanyar, de a lelkesedésem mitsem csökkent.Végre, 2006 májusában megjelent a törvény! Annyira izgatott voltam, a képzeletemben már kiürültek a tárgyalótermek…

Akkortájt a magyarországi oldalakat  lelkesen olvastam, megtehettem, alig volt 3-4 mediátor…pedig náluk 2002-től van törvény rá.Hiába tudtam, hogy minden országban évekbe telt amíg elindult a mediáció, a törvények ellenére, hittem, egy magamnak sem megmagyarázható , mindenféle racionalizmust megcáfoló hittel, hogy itthon ez hamarabb fog menni.Persze, nem ment, nem megy. Mentalitásváltást követel, és itt nem  a hétköznapi  kisemberre, hanem egésszen a törvénykezésben dolgozókig értek mindenkit.Mert mind tapasztaltam, épp ez utóbbiak, igaz, egyre fogyatkozó számban, azok, akik minden eszközzel megpróbálják hátráltatni hogy ez a szakma elfoglalja megérdemelt helyét nálunk is.

Tehát, 2006, a törvényhozás éve.Utána látványosan nagy csend következett, majd 1,5 év, de , mint később kiderült ,Craiován csendben folyt az eljövendő tanárok képzése.Ugyanakkor, minden megyéből 10 ügyvédet megszólítanak, hívják és képzésben részesítik.Egy új szakma van kialakulóban, de mindha máris zárt körű lenne… kifele  semmi se mozdul.

A 2007-es  év végére már nagyon kezdtem kiborulni, nem látva semmi eredményt, egyetlen kapaszkodót a Magyarországon ugrásszerűen megnőtt mediátorok száma jelentette. Néhány jövendő kollegával felvettem a kapcsolatot, nekik 4 év előnyük volt. Akkor. Számokban ez azt jelentette hogy mig 2006-ban a google keresőben beírva ezt a kifejezest kb 5 oldalt dobott ki. És  ma?ez a szám 1 270 000 .Persze, változhat, annak függvényében, pontosan mit is keresünk.Román nyelven az arány 2: 1 290 000  , 2011 jűniusában 2006-hoz viszonyítva. Ez elég bíztató.

Folyt. Következik.

Kategória: Én és a mediáció | Megjegyzés hozzáfűzése

Én és a mediáció I. rész

Legelőször ezzel a fogalommal , hogy mediáció, 2005-ben találkoztam, amikor a netten keresgélve, akkor mint jogtanácsos,  valami alternatív munka után kutattam. Nagyjából ekkor jöttem ugyanis rá, hoyg a jogtanácsosi, ügyvédi, és más, jogi végzettségemmel passzoló szakma nem nekem való. Régi álmom, a NAGY IGAZSÁG-ért való küzdelem,   a kicsik és gyengék megmentése a naaagy igazságtalanságtól kellően motiváltak, hogy erre a  pályára lépjek, de a realitás nagyon más volt. Csalódott voltam, ugyanakkor elkeseredett is, hiszen nem kevés időt és energiát fektettem a tanulmányaimban.

Ekkor találtam néhány bejegyzést egy törvénytervezetről, illetve egy craiovai központról, ahol kisérleti szinten egy kis csapat ügyvéd összefogott, és az amerikai konzulátus támogatásásval létrehoztak egy mediációs irodát.Ide a craiovai bíróság rendszeresen küldött feleket, és a sikeres együttgondolkodáson felbuzdulva, (persze az Európai Unió nyomására is, de ez egy külön sztori) törvénybe gyúrták az alapelveket.Ez a törvény lett, a 196/2006-os , első reményeim táplálója, de a 2008-ban letett sikeres mediátorvizsgáig még sok minden történt.

Folytatás következik

Kategória: Én és a mediáció | 2 hozzászólás